IndyColts

Irányító helyzet, avagy hogyan tovább Indy?

Ha az NFL kiszámíthatatlanságáról beszélünk a leggyakrabban elhangzó jelző a hullámvasút. Azonban olyan vonatozásra amilyen idén nekünk jutott nem hogy nem kívánkozunk vissza, de még azok is sajnálkozva nézték, akik rajta sem voltak a szerelvényen. Egy reményteli felkészülési időszak után Luck váratlan visszavonulása úgy csapott arcul minket, hogy azóta is ’csak kóválygunk, mint Stallone a ringben’. Ilyen előjelek és egy 7-9-es szezon után így nem is foroghat más körül a következő pár hónap, mint hogy mi legyen az irányítóposzt sorsa. Ötletekben és jelöltekben nincs is hiány, így vegyük sorra ki lehet a megoldás.

Amiben mindenki reménykedik: Andrew Luck

Őszintén ki nem ábrándozik róla, hogy ez megtörténik? Ha vissza szeretne jönni, akkor azonnal vérszerződést kell kötni vele, a tényleges kitöltésére kötelező esküt el kell vele mondatni, valamint minden valamirevaló indián sámánnál meg kell áldatni, hogy elkerüljék a sérülések. Ez azonban egy túl szép, hogy igaz legyen forgatókönyv. Ha a korábbi döntése csak arról szólna, hogy kell egy év amíg fejben rendbe teszi magát akkor ezt kérte volna a vezetőségtől és nem azt jelentette volna be, hogy visszavonul.

A legkézenfekvőbb: Jacoby Brissett

Ha valamit megtanultunk az elmúlt három év alatt Ballard-ról, az az hogy csak akkor fog játékost hozni egy adott posztra, ha meg van róla győződve, hogy előrelépést jelent az eddigiekhez képest. Azt azonban be kell látni, hogy Brissett hosszú távon nem megoldás az irányító posztra. Vannak jó meccsei, akár hosszabb perióduson át is tud vállalható szintet nyújtani, de én csak akkor szeretném még egy szezon erejéig őt a kezdőben látni, ha olyan irányító jön mögé a drafton akinek kell egy év, hogy felvegye a ritmus és szokja a rendszert. Mindezek ellenére, ha fogadnom kéne, én arra tenném a pénzem, hogy jövő év elején az idei irányítónkat fogjuk a center mögött látni.

A probléma elodázása: Philip Rivers

Legyünk őszinték jelenleg a Colts nem tart ott, hogy egy irányítónyira legyen egy Super Bowl runtól. Emiatt én rá, mint opcióra maximum egy áthidaló megoldásként tudok tekinteni. Ilyenből viszont van egy olcsóbb megoldásunk a jövő évre, akinek a hozzáállása sokkal jobban passzol az annyit mantrázott öltözői kultúrába, mint az elég öncélú Rivers-é. És akkor még a rengeteg eladott labdájáról nem is beszéltünk. Ami mégis mellette szól, hogy Reich-kal már dolgoztak együtt, sőt Philip karrierjének egyik legjobb évét hozták le ők ketten így a kémia már adott lenne.

A mesebeli szegénylegény: Josh Rosen

Ő az a játékos, akinél már akkor sem értettem, hogy mitől van annyira felkapva, amikor a draftra jött. A mellette szóló fő érvtől –milyen gyönyörű dobómozdulata van – egyenesen a falra tudtam volna mászni, hiszen az NFL minden, csak nem szépségverseny. Ha mégis nálunk kötne ki, akkor három év alatt mi lennék a harmadik csapata, ami egy veterán esetében sem jó ajánlólevél, nemhogy egy első körben draftolt irányítónál. Az tény, hogy a fizetési sapkában elfoglalt helyette mellette szól (alig 2 millió dollár). Az, hogy már a Ballard-érában draftolták azt is jelenti, hogy a játékosbörzére való felkészülés alatt készült róla egy részletes elemzés. Ha ezek után leigazoljuk, valószínűleg látnak benne valamit, amit én nem. A GM-t viszont annyiszor igazolta már az élet, hogy megpróbálnék addig nem károgni amíg nem láttam kezdeni pár meccsen.

A megkopott sztár: Cam Newton

Ha már az előbb a szépségversenyt említettem, akkor beszéljünk néhány szót a divat „helytartójáról”, Newton-ról. Ha mint játékost nézzük, akkor egy remek fit lenne a futás orientált támadósorunkba. Azonban a negatív serpenyőbe muszáj beletenni az elmúlt évek sérüléseit, és túlságosan élénken él meg bennünk Luck visszavonulása, hogy egy ilyen játékos mellett tegyük le a garast. A 30 éves játékos amúgy szerződése utolsó évébe ér, így draft cetlikben mérve nem lenne annyira drága megszerezni, és a 2020-ra neki járó 20 millió sem annyira eget rengető, hogy ne férne be a sapka alá.

A kérdőjel: Alex Smith

A 35 éves játékos a mostani NFL irányító trendeket nézve még nem számít idősnek, és a labdabiztossága biztosan szimpatikus az edzői gárdának, de egyszerűen túl sok szól ellene. Egy ilyen horrorsérülésből senki sem tudja, hogy mennyire lehet teljesen felépülni, és ahogy fentebb is írtam egyszerűen zsigeri viszolygás fog el, ha sérült irányítókra gondolok. Ráadásul 16 milliót kéne neki fizetni jövőre, amivel szerintem azt ki is zártuk, hogy a Washington egy draft pickkel (a 2/2 már így is nálunk van J) együtt odaadná bárkinek, csak ne az ő sapkájukat nyomja.

A csoportrivális: Marcus Mariota

A felsorolás kedvéért úgy illendő, ha az ő nevét is leírom ide, de nem látom, hogy egy környezetváltással együtt is akár csak Brissett szintjére megérkezne. Tannehill semmiből jött tündöklése megmutatta, hogy Nashville-ben eddig sem a kiszolgálás minősége miatt nem volt előrelépés, hanem egyértelműen ő volt a kerékkötője a jobb eredményeknek. Mi viszont győzelmekért szeretünk Tennessee-be járni és nem azért, hogy elhozzuk onnan a trutyit.

A végletek embere: Jameis Winston

Ha valakit, akkor Mr. Ráklábat nyugodtan mondhatjuk anti-Brissettnek. Szinte mindenben tökéletes ellentéte a Hetesnek, ennek minden jó és rossz oldalát beleértve. Ami nálam egy hatalmas veszélyforrás, hogy ha egy Arians-szintű edző sem tudta kinevelni belőle a vérében lévő labdavesztéseket, akkor vajon mitől teljesítene jobban Indyben. Viszont ha egy közepes pénzért megszerezhető, magas potenciállal rendelkező játékosról beszélünk, akkor talán érdemes lenne egy próbát tenni vele. Személy szerint én mégis nehezen tudom elképzelni, hogy a jelenlegi vezetőségi felfogás összeegyeztethető lenne Winston labdaeladásokban kiteljesedő farokméregetésével.

Az alulértékelt?: Andy Dalton

Az ohioi Ed Sheeran egy érdekes opció, ha muszáj valakit hozni a piacról akkor én őt választanám már abban megoszlanak a vélemények, hogy jobb-e egyáltalán, mint Brissett. Ami miatt én a mostani irányítónknál többre tartom, az az, hogy tőle legalább már láttunk egy jobb szezont amivel Brissett egyelőre még adós, illetve megnézném, hogy egy normális edzői stáb mit tud belőle kihozni. Ez, eddig a vörhenyes QB-nak egyelőre még nem adatott meg a pályafutása során.

A sötét ló: Teddy Bridgewater

Az eredeti felsorolásomban ő nem is kapott helyet, mert azt hittem még két évig szerződés köti a Saintshez úgy hívtak fel rá a figyelmem, hogy ő is elérhető lesz. Ha van opció, aki életképes megoldás lehet akkor az Bridgewater. Láttunk tőle idén egész jó dolgokat is és szintén nem lenne egy költséges befektetés. Vele kapcsolatban az az érzésem, hogy pont annyival lenne jobb, hogy néhány rájátszás helyet megcsípünk, de egy Super Bowl menetelés már szerintem erőn felüli teljesítmény lenne az ő részéről.

A rivaldafény, amire nincs szükségünk: Tom Brady

Na jó, őszinte leszek őt csak a troll-faktor miatt írtam be ide, nem gondolom hogy ő bármilyen szinten reális opció lenne. A két franchise viszonyát ismerve talán elgondolkozna rajta egyik másik szurkoló, hogy így mutassunk fityiszt Bostonba de Brady idei évi játékát elnézve, valószínűleg mi húznánk a rövidebbet, ha nálunk kötne ki. Viszont az biztos, hogy az első nap kevés időt kellene eltölteni a bemutatkozással az irányítószobában.

A lutri: draft

Nem követem az egyetemi focit így ennek a lehetőségének a mérlegelésekor leginkább a draft filozófiánkra, illetve arra tudok hagyatkozni, amit eddig olvastam az idei játékosbörzére jövő irányítókról

  1. Első körben felcserélni irányítóért szinte biztos vagyok, hogy nem fogunk. Ballard szezonzáró sajtótájékoztatóján ismét elmondta, hogy a draftról szeretne főleg építkezni, ehhez pedig az alapos felkészülés mellett minél több választási lehetőségre van szükségünk. Akik előttünk valószínűleg irányítót választanak az a Bengals (no-brainer), és az ötödiktől hetedik helyen választó Dolphins, Chargers, Panthers hármas. Még ha közülük az egyik nem is irányítót írna fel a papírra, akkor is eleve a negyedik legjobbnak gondolt QB köthetne ki nálunk. Ennél szerintem nagyobb értéket lehet majd választani elkapó posztra a tizenharmadik helyen.
  2. Második körös pickek. Ha valahol reálisnak gondolom a választást, akkor az a Washingtontól megszerzett második körös pick, esetleg ezzel visszamozogva az első kör végébe. Nagyon sok nem teljesen kész irányítót mondogatnak a draftnak erre a szakaszára (Herbert, Fromm, Love) így az egész azon fog múlni, hogy találunk-e valakit, akibe beleszeretnek war roomban.

Abba viszont senki ne lásson bele többet, ha egyik-másik irányítót elhívjuk interjúzni a felkészülés folyamán. A most kiválasztásra kerülő irányítók egy részével biztosan fogunk a pályán is találkozni ellenfélként, így a minél alaposabb feltérképezés egy támpont lehet majd a meccsre való felkészülésben is.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük